Az implantátum-korona

A fogat az implantáció által lehet a leginkább természetes módon és formában helyreállítani. A koronák önállóan állnak (nem összekötve, mint a híd esetében). Az implantátum átveszi a foggyökér szerepét, és levezeti a rágóerőt az állcsontra. Az állcsont a természetes terhelés által életerős marad, és nem fog leépülni. Egy új fognak nem csak az eredeti fog funkcióját kell átvenni, hanem, különösen az elülső részen, természetes látszatot is kell nyújtani. Itt különösen fontos az esztétikailag is megfelelő kezelési eredmény. A fixen rögzített, implantátumokon nyugvó fogak nem csak kinézetre olyanok, mint a saját, hanem érzésre is. Az implantátumnak, az új fognak és a puha szövetnek harmonikus egységet kell alkotni.

Hidak alkalmazása esetén a szomszédos fogak csiszolása által egészséges közeget kell feláldozni. A fogsor hézagját aztán egy köztes taggal zárják le. A foggyökeret magát viszont nem pótolják. Az állcsontban viszont hiányozni fog a gyökér által továbbítandó rágónyomás. Ez a természetes terhelés ösztönözné a csontot a regenerációra.  Ha a terhelés hiányzik, akkor a csont az idő múlásával visszafejlődik. Ezek a hátrányok az implantátum esetében nem tapasztalhatók.

Az eljárás

Fogvesztés esetén csak seb begyógyulását követően ültetik be az implantátumot. A végleges fogpótlás csak a teljes gyógyulás után csavarozható hozzá az implantátumhoz. Ezt megelőzően az implantátumot fedő szájnyálkahártyát ismét felnyitják, és a gyógyulás idejére minden implantátumra egy átmeneti csavart helyeznek.

Ekkor lehet levenni a harapásmintát, amely alapján aztán a laborban elkészül a korona. A laborban elkészítik a fogsor-modellt és aztán az egyes koronákat.  A kész koronákat rögzítő cementtel az implantátumhoz ragasztják vagy abba belecsavarják.